Jason Morgan, vezetőedző – UTE

„Sok nehézséggel küzdünk egy ideje, főleg a hiányzók miatt. Az egész szezonunk arról szólt, hogy mindegy, miként nyerünk vagy veszítünk, a lényeg, hogy hogyan. A pályán kívüli dolgok elvonták a figyelmet a játékról, néhányaknak ez túl sok volt, de nem szeretném, ha ez lenne a kifogás. Ha valaki kiesik, akkor a következőnek a helyébe kell lépnie, ezt sulykoltuk egész évben, és az első két meccsen ez meg is volt akár Bogesic, akár Rapos révén. Páran megtalálták a módját, hogy hozzátegyenek, páran nem, az egygólos meccsek talán ezen múltak. Ez van, azt nem tudjuk irányítani, hogy ki van játékra képes állapotban, és ki nincs. A második harmadban megvoltak a lehetőségeink és a lövéseink, de nem csináltunk elég forgalmat Farkas Roland előtt, aki meccsről meccsre jobban védett. Tapasztalt és rutinos csapat a BJA, nem véletlenül címvédő és szerintem ez is számított a kulcshelyzetekben. Mi pedig megyünk tovább a fejlődési ívünkön, és tanulunk ebből. Gratulálunk nekik, megérdemelték a mai sikert, de nagyon sajnálatos, hogy egymás után hármat buktunk, a döntő meccset ráadásul hazai pályán. Jó lett volna bejutni a fináléba, mert elég rég járt ott a klub. Most van két hetünk kitisztítani a fejeket, aztán jön megint a BJA az Erstében.”

Kangyal Balázs, vezetőedző – BJA HC

„Szerintem a pont, ami a legfontosabb egy ilyen szituációban, az az, hogy túlnőjünk a jégkorongon, és más dolgokban akarjunk igazán jók lenni. Értem ez alatt a sportemberi mivoltunkat, a hitünket, az egonknak a kezelését, a többiekhez való viszonyukat, az alázatot, és egy csomó klisét tudnék még mondani, de az élsportban tényleg így van. Hiszek a karmában, a karmának is szerepe volt abban, hogy mi nyertük ezt a párharcot. Az egészet tekintve pedig egy mestermunka volt, nem részemről, hanem a csapatom részéről. Azt ne vegyük el az Újpesttől, hogy ők mit tettek le az évben idáig az asztalra, egy erős csapat, jól felépítve, sok saját nevelésű fiatal magyar játékossal. Aki ismer engem, az tudja, hogy mennyire elismerem, ha egy csapat fiatal magyar játékosoknak ad sok jégidőt, függetlenül a légiósok minőségétől. De valami megtört bennük, lehet, hogy azért, mert egy pár embert elveszítettek, és mi éltünk a lehetőséggel, így döntőt tudunk játszani megint, ahogy tavaly, meg azelőtt. Szóval biztos van bennünk is valami, amit jól csinálunk, mert az élet és a jégkorong igazságos, és csak az tud odakerülni a végén, aki ténylegesen megérdemli, és mi megérdemeltük, hogy megint játszunk egy magyar bajnoki döntőt.”